A minap éppen egy közeli barátomhoz mentem látogatóba, és ahogy az állandó szokásom, tettem egy sétát a környéken, és szemrevételeztem az újonnan épített házakat. Néha sajnálattal tölt el, hogy ennyi új építésű házat húznak fel, míg a régieket egytől egyig lerombolják, hogy helyet adjanak az új, csillogóbb, modernebb házaknak. Úgy vélem, sok régi ház még megmenthető lenne egy kis odafigyeléssel és törődéssel. Feltéve, hogy valakinek van szeme arra, hogy meglássa bennük a rejtett potenciált.

Szóval éppen a barátom lakásának környékén sétáltunk, amikor megláttam egy impozáns épületet, ami több emelet magasban nyújtózott, hosszú árnyékot vetve az aszfaltra. A homlokzatát igazán érdekesnek találtam, bár a fehérsége a városi szmog miatt megszürkült, a stukkó szépsége még mindig ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt lehetett, amikor felhúzták az épületet. Egyébként a környék nem volt mesze attól a szintén nagyon szép háztól, amiről a múltkor írtam ebben a cikkben.

Megkérdeztem a barátomat, aki éppen velem tartott, hogy tud-e valamit az épületről, ami előtt megálltunk, és azt mondta, hogy babakocsikat készítenek benne. Pontosan úgy fogalmazott, hogy ez amolyan babakocsigyár. Először kissé meglepődtem, hogy egy ilyen elegáns épületbe költöztették a babakocsigyárat, de ugyanakkor kíváncsi is lettem rá. Még egy darabig beszélgettünk az épület történetéről, ugyanis a barátom már régóta lakik a környéken, sőt, már a szülei is errefelé laktak jó pár éve. Állítólag az épületet még a második világháború után húzták fel, és azóta többször átépítették. De a homlokzat megmaradt ugyanolyannak, mint amilyen eredetileg volt. Megmelengette a szívemet, hogy vannak még olyan emberek, akik nem akarják lerombolni a múlt érdekes és egyedi épületeit, hanem inkább próbálják megmenteni azokat az utókornak, ráadásul még az eredeti jellegét is igyekeznek meghagyni.

Ami még lenyűgözött a ház környékében, az a kert volt. A magas és terebélyes gesztenyefák, amik itt-ott elszórva álltak, hűs árnyékot adva az arra sétálóknak. Ekkor már nem is csodálkoztam annyira, hogy miért pont babakocsikat készítenek ebben az épületben. Elképzeltem, ahogy egy új szülő éppen arrafelé sétáltatja a porontyát egy babakocsiban, biztos kellemes lehet a fák között, ezen a nyugodt környéken. Még egy virágágyást is láttam az épület jobb oldalán, ahol még mindig volt pár szál vörös rózsa egy alacsony bokron. Szinte éreztem is az illatát, ami nyilván nem ér el ilyen távolságra, és egy fehér kerítés is elválasztott minket tőle, ami megakadályozott minket, hogy közelebbről is megnézzük a növényeket.

Utána a barátommal a terhes feleségére terelődött a beszélgetés, aki pár hóna múlva szülni fog. Rögtön ráböktem a közeli épületre, mondván, legalább a babakocsi beszerzésével nem lesz problémájuk. Nevetve közölte, hogy van másik babakocsigyár is tőlük nem messze, és onnan rendelték meg a baba első járgányát. Meglepve néztem rá, mert én ugyan még nem voltam szülő, de elég furcsának tűnt ilyen hamar kocsit rendelni, miközben még a baba nemét is csak nemrég tudták meg.

A barátom felvilágosított, hogy egy felelősségteljes szülő nem az utolsó pillanatban kezdi el vadászni a babához szükséges dolgokat, hanem valaki már a terhesség kiderülésekor elkezdi keresgélni és kutatni a megfelelő kelengyét. Meg persze ha valaki speciális felszerelést szeretne, mondjuk külföldről, ott a szállítási idővel is számolni kell.

Szerencsére a cég, ahonnan a barátomék beszerezték a babakocsit, nagyon gyorsan kiszállította az árut. Pont olyan volt, amilyet elképzeltek, könnyen mozgatható, ráadásul könnyű is. A barátom feleségének, mint a nőknek általában, a színe is fontos volt. Nem akart volna gyászos fekete kocsit a babának, bár én arra gondoltam, hogy az a tisztítás szempontjából praktikusabb lehet. Az élénkebb színek pedig valóban könnyen és gyorsan koszolódnak, így azokról is letettek. Végül egy bézs és barna kocsi mellett döntöttek, a barátom elő is kaptam rögtön a telefonját, és megmutatta a honlapon lévő képeket róla. Olyan csinosan nézett ki az a kocsi, hogy még nekem is kedvem támadt a gyerekvállaláshoz.

Egy új szülőnek sok kihívással kell szembenéznie, de az ilyen apróságok segítenek a bizonytalan kezdetekben. A babakocsi megvételével és a gyerekszoba berendezésével máris kicsit felkészültebbnek érzik magukat. Nem tartanak annyira a baba jövetelétől, pedig az az igazán kockázatos.  Barátom is beszélt még egy kicsit az ezzel kapcsolatos szorongásáról, de megnyugtattam, hogy ez mind normális. Miután körbejártuk a környéket, már jobb hangulatban fordultunk a hazafelé vezető útra. Azért én még megálltam egy-egy épület előtt, pedig a barátom már sürgetett, mert bizonyára már elkészült náluk a vacsora. Nem tehetek róla, a városi épületek és az építészet mindig lenyűgöz.