Amikor még általános iskolás voltam, sokat gondolkoztam azon, hogy majd mit tanuljak, ha már elballagtam. Persze úgy értem, hogy nem alsós koromban gondolkoztam ezen, akkor el voltam még foglalva azzal, hogy megtanuljak tökéletesen írni és olvasni és számolni. Amikor már felsős lettem, akkor kezdtem ezen gondolkozni, mivel tudtam, hogy fontos, hogy általános iskola után milyen iskolás választok.

Érdekelt a rajzolás már akkor is, sokat gondolkoztam azon, hogy akár építésznek is elmehetnénk, mert legozni is nagyon szerettem. Volt ezen kívül számtalan más ötletem, amin ma már csak nevetek, mert esélyem sem lett volna rá. Ilyen például a toxikológus. Fogalmam nincs a kémiához, nagyon rossz voltam belőle, szóval hamar letettem róla.

Végül az élet teljesen máshogy hozta a dolgokat, egyáltalán nem az lett belőlem, amit kiskoromban elgondoltam, de hálás is vagyok érte. Még jó, hogy anyukámék semmit nem erőltettek, és az is nagyon jó, hogy soha semmilyen ötletemre nem mondták azt, hogy butaság. Azt gondolták, hogy majd kinövöm, vagy elfelejtem, esetleg rájövök, hogy az nem nekem való szakma. Így is lett aztán.

Szóval nem lettem építész sem, de helyette a férjem lett építész. Micsoda véletlenek! Én pedig tolmács és fordító lettem. Már kiskoromban is tudtam és a szüleim is tudták, hogy szeretek idegen nyelveket tanulni, ráadásul jó is vagyok ebben, de nem gondoltuk volna, hogy ez idáig vezet majd. Nagyon szeretem a munkámat, és végre az egyetemi éveim olyanok voltak, amiket már szerettem. Középiskolás koromban sokat szenvedtem azokkal a tárgyakkal, amik abszolút nem érdekeltek, és az volt a szerencsém, hogy a reál tárgyakat csak egy-egy évig tanultuk. Cserébe viszont 5 éven keresztül tanultam marketinget és közgazdaságot, ami utólag visszagondolva hiába volt unalmas és megerőltető, most azonban sok hasznát veszem ennek.

Ahol a férjem építészként dolgozik, van egy autósbolt, ahol gyakran megfordul egy ember. Mindig akkor megy be, amikor a férjem a kollégáival a legközelebbi étterembe mennek ebédelni. Nekik külön kártyájuk van oda, amit a cég kapott, szóval senki ne gondolja, hogy ilyen finnyás, hogy állandóan étterembe jár, vagy, hogy én nem tudok főzni. Kötöttek egy egyezséget, hogy ők ingyen ebédelhetnek ott akár minden nap, ha az ügyfelekkel megbeszélésre oda járnak és reklámozzák őket. Nagyon sok új vendége lett így az étteremnek.

Amúgy nem csak az étteremnek van sok vendége, ennek az autósboltnak is nagyon jól megy. Sok vásárló tér be hozzájuk, és ahogy a férjem látta, szinte mindenki szatyorral a kezében jön ki onnan, tehát biztos, hogy sokan vásárolnak is, nem csak nézelődnek. Jó helyen van az autósbolt, ezért könnyen megközelíthető, ami az embereknek igen kedvező.

Mindenesetre a férfiről kiderült, hogy tönkre ment az autója, szerelőhöz vitte és a szerelő küldte őt a boltba, hogy vegyen meg néhány dolgot. De a kocsi annyira rossz állapotban volt, hogy szinte minden nap kiderült valami új hibája, amihez mindig kellett vennie neki valamit.

Ráadásul egyszer meglátta a férjemet, és felismerte egy újságból, aminek szintén építészet a témája, és korábban készítettek egy interjút a férfivel. Kicsit félősnek tűnt, viszont amikor megint meglátta a férjemet, akkor egy pár másodpercre leblokkolt. A férjem pedig megijedt, azt hitte, hogy valami baja van és odament hozzá. Megszólította, megkérdezte, hogy van-e valami gond. A férfi pedig végre magához tért a csodálkozástól, és elmondta, hogy felismerte a férjemet az újságból és nagyon megörült neki, hiszen az ő álma az, hogy ugyanolyan sikereket érhessen el, mint ő. És amúgy kirúgták az állásából, ő is építészként dolgozik, és most munkát keres, de nem akart csak úgy odamenni hozzájuk és ebédidőben megzavarni őket.

A férjem először magához sem tudott térni ennyi információtól, de természetesen rögtön kapcsolt és felajánlotta a segítségét. Azt mondta, hogy amúgy is a közeljövőben kellett volna nekik új munkaerő, szóval menjen be hozzájuk valamikor és beszélgessenek egy kicsit. Időpontot egyeztettek, de a férfi közölte, hogy totálkáros a kocsija, szerelőnél van, és neki kell idő, hogy tömegközlekedéssel odaérjen. De időben fog indulni, igyekszik majd nem késni.

Azóta pedig ennek a férfinak teljesen megváltozott az élete. A férjem vállalatánál dolgozik, a kocsit pedig lecserélte, mert rá egy hónapra ismét tönkrement, és tervezik a feleségével, hogy saját házba fognak költözni.