Gyerekként nem hittem volna, hogy egyszer az egyik legnagyobb szenvedélyem az építészet lesz, pedig így lett! Már kis koromban is felfigyeltem arra, hogy mennyire hatalmába kerít és elámít Budapest gyönyörű építészeti közege, de ahogy öregedni kezdtem ez nem csupán egy néma áhítatot kiváltó jelenség lett, hanem valami, amit egyre inkább a szívügyemnek érzek! Teljesen eldobom az agyamat, ahogy a városban járkálok. A régi bérházak, paloták, történelmi jelentőségű épületek között. Igazándiból eleinte csupán annyi volt az érdekes számomra, hogy itt egy ház vagy épület, ahol egykoron annyi legendás dolog történt, majd később ez még tovább fejlődött. Elkezdtem megfigyelni, hogy melyik  városrészre milyen építészeti megoldások és stílusok a legjellemzőbbek, ezek milyen hangulatot kölcsönöznek neki és persze megtaláltam a magam kedvenceit is. Mondanom sem kell, hogy mindig is a belváros volta legnagyobb kedvencem, a maga ezer apró és kevésbé apró csodájával. Egyébként ha már itt tartunk akkor el kell mondjam, hogy én mindig is Pest párti voltam, valahogy a budai milliő sosem tudott annyira lekötni. Nekem szükségem van arra, hogy ahol éppen vagyok ott pörögjön az élet, úgy érezzem, hogy éppen valami izgalmas és egyedi részese vagyok. Pest erre tökéletesen alkalmas a színházaival, történelmi jelentőségű utcáival és folyton pezsgő életével.

Ahogy telt múlt az idő egyre jobban égette a hátamat a pálya- vagy munkaválasztás kérdése és súlya. Úgy döntöttem, hogy mivel ennyire vonz az építészet ezt a szakmát fogom kipróbálni és elmegyek építészmérnöknek. Otthon kétkedve de nagy örömmel fogadták az ötletemet. Nem hitték, hogy tényleg állni fogom a sarat egy ilyen kemény egyetemen, de mindenképpen örültek, hogy valami olyanba vágom a fejszémet, ami szép eredményekkel kecsegtet. „Legalább sok pénzt fogok keresni ha egyszer végigszenvedtem”, mondták. Persze mindig is tudtam, hogy mivel engem a régi építészeti stílusok vonzanak leginkább, ezért az egyik fő profilomként annak  örülnék a legjobban, hogyha restaurációs munkálatokhoz szükséges tudásanyagot is szerezhetnék, ezzel biztosra menve, hogy ami miatt elkapott a gépszíj, azt aktív koromban is követhetem és hódolhatom majd.

Nem volt könnyű menet valóban az egyetem elvégzése, de szerencsére mindösszesen fél év csúszással sikerült azért abszolválnom. Nem mondanám, hogy mindvégig ugyanannyira élveztem, hogy az eljövendő munkám milyen kedves lesz számomra, hiszen szenvedtem én ott eleget ahhoz, hogy inkább igyekezzek a mának élni és azon gondolkozni, hogy miként fogok átmenni a soron következő vizsgáimon. Szerencsére egy nagyon összetartó és rendes közösségbe kerültem be a diákok tekintetében, így közös erővel nagyon sokat dobtunk egymás eredményein és rengeteget segítettünk abban, hogy senki se maradjon le a falkától. Mire meglettek a diplomamunkáink szinte olyanok lettünk mint egy nagy család, akik ráadásul kollégák is lesznek. Ekkor már nagyon sajnáltam, hogy lassan vége a dolognak, hiszen kezdtük igazán úgy érezni, hogy jöhet bármilyen kihívás és nehézség együtt simán leküzdjük. Persze nem volt ez mindig így, de az összhatás mindenképpen pozitív volt.

Aztán eljött az idő, hogy mind elkezdjük a gyakorlatainkat és aztán kimenjünk a munkaerőpiacra és létrehozzunk valami értékeset. Az én első feladatom egy olyan üzlet megtervezése volt, ami egy natúr kozmetikumokat forgalmazó cég megrendelésére készült. Ekkor még csak szabadúszó, kezdő építészként hirdettem magamat, így nagy sikernek találtam, hogy megkaptam a megbízást. Kissé izgultam, hiszen sok-sok év az egyetemen ide vagy oda, most először senki nem volt ott, hogy korrigáljon és itt már igen sok múlott a dolgon, hiszen a megrendelőm nem fogja elnézni, hogyha valami hibásat készítek neki. Így aztán minden tudásomat és erőmet összeszedve igyekeztem leküzdeni a kisebb „lámpalázat” és megalkotni számukra a kért és elvárt szintű munkát. Szerencsére ezzel nem is volt probléma, hiszen a megszerzett rutin elégnek bizonyult, hogy megfelelő szinten lássam el a rám bízott feladatot.

Amint végeztem úgy döntöttem, hogy ideje leszerződnöm egy építész céggel. Nem kellett sokat keresgélnem, a jó ajánlólevélnek köszönhetően többen is felfigyeltek rám. Így aztán nemrégiben végre munkába állhattam és elkezdhettem magamat ténylegesen építészmérnöknek nevezni.